Posts Tagged ‘Urban Rabbit naplója’

Kék nyulak

Friday, December 11th, 2009 by Marion Colle

- Georges…tu alszol?

- Nem. Mit akarsz?

-Kéne szerezni nyulakat, több színben, Georges.

- Igen, persze, mondja Georges álmosan. Lesznek pirosak, zöldek és még kékek, Lennie. Lesz több millió.

- Hosszú szőrrel is, Georges, amilyet a  sacramentoi vásárban láttam.

- Igen, hosszúszőrűek.

- Mert el is mehetnék, Georges, és élhetnék egy barlangban.

- És el is mehetnél a picsába, mondja Georges. Fogd be mostmár.

EGEREK ÉS EMBEREK, J. Steinbeck

Urban Rabbit és sapkája

Sunday, November 29th, 2009 by Marion Colle

Urban Rabbit és sapkája

Fúj a szél, erős szél és Urban Rabbit elővette a sapkáját, amin két lyuk van a fülének.

 Azelőtt volt neki egy szuper, egy direkt nagyon jól fülvédőkkel kitalált sapka, a nagymamája kötötte, de elveszítette egy este, mikor részeg volt. Elcserélte egy kulcstartóért, ráadásul rondáért, hogy bebizonyítsa, nem szentimentális, és hogy nem tulajdinít fontosságot a tárgyak affektív értékének. Aznap belenyúlt a szemébe, és most a mancsát harapdálja érte, bassza meg, tényleg nagyon fázott a füle vége.

Nagyon erős volt a szél és Urban Rabbit mindig is álmodott a nagy szeles napokról.  Szeretett volna repülni, kinyúlni a térben, egész hosszában, lebegni a levegőben.

Annyira hülye dolog ez, hogy vannak fajok, akik repülnek, és fajok, akik nem repülnek. Ez mindenképpen féltékenységet kelt, és képzelgéseket táplál. Ha lennének szárnyaik, a fiatal cirkuszosok a sátorban nem veszetgetnék az idejüket köteleken sétálni, vagy magukat kötelekre felfüggeszteni. Más érzékeket keresnének. Lehet, hogy pont azon dolgoznának, hogy soha ne szakadjanak el a földtől, hogy odatapadjanak, odaszögezve legyenek a földhöz, folyton a nehézséget kutatnák, a súlyt. Arról álmodnának, hogy kavicsok, hogy nyulak, hogy vannak lábaik és le tudnak gyökerezni valahova. 

E helyett, szeretnek pattanni, elrugaszkodni, megugratni magukat. És gyakran lezuhannak. Már azt lehetne hinni, hogy szeretik ezt, a zuhanást. Úgy csinálni, mintha hősök lennének, és végülis normális lénnyé visszaválni. Vagy az is lehet, hogy a normális lények a hősök, mint az összes nyúl, akiről nem szól a legenda, akik élik életüket, a mezőkön, vagy nagy városok közelében, és akik mégis nagy dolgokat visznek véghez: megalapítanak egy odút, kirándulásokat szerveznek, elmenekülnek a vadásztól és védik a  szabadságukat, nagy beszédek nélkül.

 Fúj a szél és U.R. egyedül érzi magát. Arra gondol, hogy ideje lenni neki is kifejleszteni egy művészeti tevékenységet, hogy kifejezze, ki ő.

 Arra is gondol, hogy nagyon hülye volt aznap, mikor elcserélte sapkáját egy kulcstartóért. Mert szörnyen szentimentális, a mélyén.

Urban Rabbit megfigyelései, Châlons en Champagneban

Friday, November 20th, 2009 by Marion Colle

Megfigyelés 1

Carrefourba megy a nyúl.  Be kell vásárolnia. Már régen elfogytak a tartalékai.

Répákat lát. Joghurtokat lát. Embereket lát, akik joghurtokat és répákat látnak.

Nincs kedve a kasszánál az emberi lényekkel sorba állni.

Nincs törzsvásárlói kártyája.

Zsákutcába jutott.

Ráadásul ez egy nyúl, nem látják, vagy majdnem rálépnek, az emberi lények még nem elég fejlettek, hogy elképzeljék, hogy egy Urban Rabbit bevásárolhassson egy szupermarketben.

Tényleg elég furcsa ez.

Miért inkább itt eszik, mint a mezön?

Miért cseréli a pénzt répára?

U. R. úgy dönt, haza megy.

Gondolkodni fog étkezési rendjén.

Vagy, lehet, hogy ez a magoldás : folytatni a változást, nem feladni a fejlödést.

Megfigyelés 2

Ha Urban Rabbit találkozott volna Nyuszikával, lehet hogy egy teljesen másként szexualizálódott lény lett volna.

Magyarázom.

Nyuszika egy plüssállat. Mikor gyerek voltam, úgy döntöttem, ö egy nönemü állat.

U. R. egy nyúl. Ritka faj példánya, azokhoz a nyulakhoz tartozik, amelyek füevö nemtelenné fejlödött osztályba tartoznak –másként mondva- egyedi, nem akar utódokat, és a valóság határán mozog, hogy folytathassa fejlödését.

Folyton résen, a mindennapjara keresi a megoldásokat és önmaga felé halad.

Néha szerelmes a biciklistákbs, akiket követ- jó a  légáramuk.

Azt hiszi tud álmodni de még nem sikerül neki eléggé.

Gondolatai természetesek – a szexnek benne semmi szerepe.

Farkincája van a szíve, és egy motor a nemi szerve helyén.

Mindig mozgásban van.

Ha plüssböl lett volna, az és plüssöm, nöstény lett volna.

De mivel szabad, egyedül lélegzik, 2s önálló döntéseket hoz.

Neme: semleges.

Ezennel nem jelenti azt, hogy ízetlen, ne lennének szenvedélyei.

De ezek a szenvedélyek, lényegüknél fogva, egy fejlett nemtelen füevöé. Nem azért eszik, hogy szaporodjon, és nem keres gyerekeinek élelmet.

Szükségletei -úgymond- szellemiek. Kutatását táplálják.

URBAN RABBIT egy élő inspiráció (esik)

Thursday, November 5th, 2009 by Marion Colle

2009 november 5

Nagy eső, csordogál a víz

A nyulak elbújnak odujukba a nedvesség elől, amennyire csak tudnak. Teáznak és csokoládét raktároznak télire. Mikor el kell menniük dolgozni, diszkrét esőkabátot vesznek fel és kimennek a városba kis csoportokban. Mikor közelhúzódnak egymáshoz, nem éri el őket a hodev vízcsepp, és szőrméjük melege védelmet jelent a rosszidő ellen.
A sátorban a fiúk egy nagy tárggyal szórakoznak: ez a Vasil szférája. Ez nem védi őket az esőtől, de ennek ellenére egymáshoz közel húzódnak, hogy megéljenek dolgokat. A sátor az egyfajta emebr odú. Embereké, akik alkotnak dolgokat. Együtt.

A sátor mellett a művészek odúi vannak, karavánok, kamionok, bungalók. Ők is teáznak. Nyújtanak a polyvalens teremben, beszélgetnek, izmosodnak,  beleírják kis füzetekbe, mit csináltak aznap.

Kicsit több minr egy hónap múlva az előadás kész lesz , először fogunk fellépni. Minden, vagy majdnem, még születőben van. A játék, a ritmus, a közönséggel a találkozás, még hátra van.

Árpád naponta többször mondja el nekünk, hinni kell. Ő hisz benne, és a nyulak is.

Másrészt ma a nyulak megkapták a képeslapot az előadásról. Büszkék, hogy inspirációk lehetnek, a cirkusznak és a színháznak. Büszkék, mert Franciaországban és külföldön is reprezentálva lesznek, egyediségükben, a történet közepén vannak, mert a művészek velük azonosulnak, ugrálnak mindenhova, járnak a színpadon, és elvileg ugyanazokat a kérdéseket teszik fel, mint ők. Urban Rabbit elolvasta a kis szöveget a képeslapon kedvesének, Nyuszikának. Éppen akkor párosodtak viharosan, melegük volt, és elolvasták a kis szöveget. Hirtelen, örültek létezésüknek. És nyúllétüknek. Erőteljesnek is érezték magukat, és újrakezdték szexuális játékukat.

Urban Rabbit csak egy kérdést tesz fel még magának: vajon a körülöttük lődörgő emberek mennyire vannak tudatában az ő létezésének? Nem képzelik e Urban Rabbit létezését, nem képzelik e színesnek, meg minden, de fejük egy hátsó kis zugában? Vajon vannak e ennyire beképzeltek, hogy azt higgyék, ők találták fel Urban Rabbit-ot. Urban Rabbit azon gondolkodik, ő vajon egy koncept. Vagy egy állat.

És ez aztán egy komoly kérdés. Ezért megkérdi Nyuszikát, menjen vissza odujába, mert súlyos dolga van, és nincs kedve megizélni. Utána kell egy kicsit néznie. Kell lennie néhány könyvnek neki ebből a témából. És ha nincs, akkor majd ír.

U R : a városi nyúl, egy négylábú koncepció. Jól hangzik címnek. Nem?

Marion Collé

U.R. keres egy lánynyulat és a fiúk egy nagy női méhhel játszanak

Tuesday, October 6th, 2009 by Marion Colle

2009 október 6

BENOIT LÉLEGZIK

ő egyedül meghalt. Egyedül unatkozik.

(A nőnek,) neki szüksége van ránk.

Gurulás, gurulás és kis csúszások. Nézi őt, a (nő) dől. Hátrál, a (nő) jön felé. Elhúzódik, elhúzódik. Lezárja a témát.

Közben, én egyedül, meghaltam.

A férfi ott van. Fogja a (nőt). Ez az ördögi spirál: szükségem van rád, szükséged van rám, nincs szükségünk senkire.

(A nőnek)Szüksége van rá.

Kívülről ez evidens! A (nőnek) szüksége van .

Közben, nem tudok már mit mondani neki.

Kibillen és lélegzik, a spíra.


U.R.

Ez egy nyúl története, aki belép egy cirkuszsátorba. Az út szélén volt, péntek este volt, nem volt kedve rögtön hazamenni. Lógni akart, lófrálni, nem rögtön hazarohanni az odúba. Nem volt kedve csevegni, csacsogni, szundizni. Nem volt kedve körben járni otthon, az ismert arcokat látni, igent inteni a füle hegyével, himbálni a pomponját, csak úgy. Nem volt kedve a családjával lenni.

Szeretett volna egy nyuszit megkefélni, lihegve, az árokparton. Harapdálni a fülét, nyaldosni a szőrét, simítani az orrát, és örömnyögéseket hallatni. De nem volt nyuszi az út szélén. A nyuszik nem sétálgatnak.

A nyuszik jólneveltek és szépek, fehérek, ápolják szőrméjük, ápolják kinézetük, vannak, mániáik, tikkjeik, néha nagyon halkan suttognak valamit, de soha sem tudjuk igazán mit is akarnak mondani. Lehet hogy nem akarnak semmit sem mondani. Nem tudják, ők, hogy este későig lehet lófrálni, csak úgy, szagolni a betont, találkozókért, emberi találkozásért, váratlanokért.

Ez egy nyuszi története, aki belép egy cirkuszsátorba. Péntek este, dauerja szétdúlva, mert erős a szél és az elhaladó autók lecsapják sárral. Első lábain ment több méteren keresztül, koszosak a lábai, elbaszta a körömlakkját. Semmire sem hasonlít. Leszarja.

Ő rock and roll. Ráadásul szívesen meghallgatna egy jó nagy erős számot, mint egy nagy szivacs ami rácsattanna erősen, egy autóbaleset, egy felfordulás, ami jól megbolygatná kis nyuszitestét, ami jól megváltoztatná szokásait, hogy az odúból végleg kijöjjön. Senki sem sétál az úton. Ő ezt régóta teszi. Kicsi kora óta, olyan utakat választ, melyek egyre messzebb viszik, eltávolítják a vidéktől, a város felé viszik. Szeretett volna egy csatorna mélyén születni.

És hirtelen, tekintetük keresztezi egymást, ő és ő Ez olyan, mint egy hím dugó a női csapba illik, ez hirtelen és elektromos. Mind a ketten a sátor egyik bejáratánál vannak. Utána lehet, hogy lassan átmennek a manézson, és itt szeretkeznek. Ez jobb, mint a West Side Story, ez a nagy szerelem.  Ez cirkusz, ez egy bordély, mi ez, de mi a francot csinálsz itt?

Te? Nem vagy a fazéknál? És te nem vagy a meződben? De te ki vagy?

Ez így van néha, az álmok megvalósulnak. Elég hozzá egy vonzó hely, egy idő, egy fény. És a lelkek találkoznak. Most már hogy ez a nyuszi valós, az Urban Rabbitot nem érdekli. Eljött hozzá. Vagy ő ment elé. Mindegy, tettek utat egymás felé.

És aztán…

Vasil és szférája

Vashangokat ad ki. Nevetnek.  A póz a fényben van.

Ez, ez nem egy spirál, nem is egy motorbicikli, nem egy baba, egy kocsi, egy fény, ez inkább egy…megpróbálsz…

Íme. Nem gonosz, de ügyesnek kell lenni vele (elle). Szóval tíz éve kutatok dolgokat és egy nap kinyitok egy matek könyvet, és ott látok egy tárgyat minek neve Topka. Azt gondolom, bassza meg, huszonöt éve keresem.

Nem egy kenyérpirító, sem egy hangszer. Például, mikor kicsi voltam, elképzeltem egy hintát, ami kilőhet? Hú! Néha tudom uralni, néha nem. De amikor sikerül uralni, az tök jó.

Ja, irányt válthat a hőmérséklettől függően. Amikor melegszívű emberek vannak, magától megy feléjük. Például, a Rémy melegszívű, sok a szakálla, nagy a füle…íme. Azt akartam maguknak mondani, tud helyben gurulni, lehet masszázsnak is használni. Utána, a melegtől változtat irányt, de néha ha nagyon meleg van, nem érzi jól magát. Ugye szép? Csillog. A fény miatt van.

Űrhajó szimulációt csinálok vele. Mit mondhatnék még mást, sok vele a szenzációs érzés! Nézze ezt uram! Milyen szép! Csillog!

Egy nagy ugrás a szférában.

Néha gonosz is lehet.

Üti a földet.

Ki akarjátok próbálni?

Jön Rémy, Árpád, Adél, Marc. A szféra mellett találkoznak, nem beszélik ugyanazt a nyelvet. Mindenki megfogja a tárgyat. ennyi.